nemigen

Az elmulasztott pillanat. Az fáj a legjobban. Mert ostoba az ember, nem veszi észre, hogy őszinte is lehet. Nem voltam az, sokszor. Nem mertem az lenni. Nem mertem gyengének látszani. Nem mertem a legnyilvánvalóbb dolgokat megmondani. És nem csak a pillanat veszett el, hanem a szavak is.…

Ébredés után, még ágyban fekve, eszembe jutott Malamud, és a "A beszélő ló" kötete, majd reggeli teendőim után levettem a könyvespolcról. Az első mondat. Az a legfontosabb. - mondta egykori irodalomtanárom. "Az öreg Gans a halálán volt." - kezdődött az első elbeszélés.…

Hideg volt akkor is. Álltam az utca végén, és vártam, hogy jöjjön. 17 éves voltam, szerelmes, kamasz. Fáztam nagyon. A lábam.Nem tudom, mi lehet vele. Régen láttam már. Egy kövérkés öregasszony lett, néhány éve találkoztunk legutóbb, nem beszéltünk. És nem néztünk egymás…

Ballagtam a buszhoz. Rosszkedvűen, munkába menet. És valahol az egyik kertből egy cinege vidám dalt küldött nekem. Megváltozott minden egy pillanat alatt. A ködös, párás, hideg téli reggelből csodálatos tavaszi nap lett. Gyönyörű az élet...